Személyre szabott kommunikáció a helyszínen....


Nem árt, ha a mentődolgozó (is) megtanul minden beteggel, sérülttel és hozzátartozóval a maga szintjén kommunikálni. Kivel így, kivel úgy lehet dűlőre jutni. A következő eset nagyon jó példa ennek szemléltetésére.
Ismét jelzem, hogy sok éves történetről van szó.....
Egyszer, szombat éjszaka gépkocsibalesetről kapunk bejelentést, mely szerint gépkocsi fának ütközött, több sérült van a roncsba szorulva. A helyszínre kiérkezve egy Audit találunk az erdősávban, mellette egy szemmel láthatóan zavart fiatalember téblábol. Kiszállt-e az autóból vagy kirepült, nem tudja megmondani. Az autót vezető férfi már nem él, a hátsó ülésen három, alkoholtól (esetleg egyéb tudatmódosító anyagtól) befolyásolt tizenéves srác egymás hegyén-hátán, beszorulva. Mindegyikük eszméleténél van. A tébláboló fiatalembert a gépkocsivezető kolléga gondjaira bízva behelyezzük a mentőautóba, majd megbeszéljük, hogy a három beszorult sérültnek bekötünk egy-egy infúziót vénabiztosítás céljából. Kettőt meg is szúrok, csepeg nekik a lötty. Nézem, a harmadiknak nem. Kollégámat a mentőautóban találom meg, éppen a negyedik sérültet vizsgálja. Kérdezem tőle, miért nem biztosított vénát a harmadik beszorult sérültnek. Azt mondja, hogy nem engedte meg. Itt durrantam el. Visszasétáltam a roncshoz, megszólítom a srácot:
- Nyújtsa ide a karját, szeretném megszúrni, szüksége van egy infúzióra amíg a tűzoltók kivágják a roncsból!
- Nem!
- Legyen szíves, erre most nagyon nagy szükség van!
- Engem nem kell szúrkodni. Haggyá' má' !
Ekkor stílus váltok:
- Meg akarsz dögleni?
- Miva' he?
- Meg akarsz dögleni b....g, vagy nem?
- Nem!
- Akkor nyújtsd ide a karodat, de baromi gyorsan!

És láss csodát: odanyújtja a karját és szó nélkül tűri, hogy megszúrjam és bekössem neki az infúziót........

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Suvasztás, suvitisz, suvasztitisz

Kép
Aki dolgozott a mentőknél akár csak egy rövid ideig is, az tudja, hogy a munkánk egy része egészségügyis szlenben "suvasztás", vagy kissé latinosítva "suvítisz". Mit is jelent ez? Amikor a hozzátartozók az idős, krónikus beteg, nagyobb részt ágyhoz kötött, otthoni ápolást igénylő nagyszülőt, szülőt vagy egyéb családtagot próbálják meg általunk becsempészni pár napra a kórházba. Esetenként sikeresen. Ezek a suvasztásos merényletek gyakran a háziorvos hathatós segítségével történnek, aki valami súlyos, azonnali ellátást igénylő kórképet vél felfedezni az egyébként hosszabb ideje változatlan állapotú betegénél, valószínűsíthetően némi készpénz vagy egyéb anyagi jó vakító hatása miatt. A suvasztás megjelenése ünnepek (Karácsony, szilveszter), hosszú hétvégék előtt lényegesen gyakoribb, mint az év egyéb időszakaiban. Ami miatt ez gondot jelent az az, hogy még jobban leterheli az amúgy is pengeélen táncoló Mentőszolgálat véges kapacitását, ezzel egyidőben természetes
További információk

Aranyköpések és társaik

Kép
Örök igazság, mentőhívás esetére: Mindig a leghülyébbet küldik el telefonálni! Rendszeresen visszatérő, csacska kérdezz-felelek a beteg kórházi átadásakor (egyes elemei kórházanként változhatnak): - Mit hoztak? - Beteget. - Na de mivel? - Fehér / sárga mentőautóval. - Na jó, de mi van vele? - Két reklámszatyor meg egy járókeret :) Esetleg kiegészítva az alábbiakkal, "nemkívánatos" beteg esetén: - Miért pont ide? - Próbáltuk leadni a szeméttelepen, de nincs már nyitva. Aztán bele akartuk dobni a kórház mellett a folyóba, de túl magas a híd korlátja, nem tudtuk átemelni rajta. Nem kellett a kutyának sem, úgyhogy maradt a kórház :) Telefonbeszélgetés a bejelentővel: - Jó napot kívánok, szeretném kihívni az orvost. - Miért, mi a baj? - Nem tetszik a feleségem. (visszanyelt, fuldokló röhögés, addig telefonkagyló félretart) - És erre mikor jött rá, uram? 5 másodperc szünet. - Nem úgy értettem! - Elnézést, de a magas labdát ön adta, én csak leütöttem :)
További információk

Beletérdeltem...

Kép
Nyári délutánon forgalmas nemzetközi főútvonal mellett fekvő beteghez kér segítséget egy éppen arra járó háziorvos. Kiérkezünk, egy erősen leharcolt, hajléktalan jellegű férfi fekszik az árokban. Köszönés után gyors szóváltás a doktorral (ő alig érthetően, erős arab akcentussal): -Jó napot kívánok! Mi történt? -Beletérdeltem a szárbá. -Tessék ????????? -Nem tudom, kutyászár vádzs emberszár, de nádzson büdös! Nézzék, tisztá szár lett a nádrágom. -Nem úgy, mi van a beteggel? -Já, áz eszméletlen. Be kell vinni á kórházbá. -Köszönjük szépen a segítséget, Azt hiszem innentől már magunk is boldogulunk. Mindezt fapofával, röhögés nélkül……. Nem volt egyszerű :)
További információk