"Egésségkúttúra"

Ma Magyarországon úgy néz ki a dolog (saját, mindennapi tapasztalat alapján), hogy mindenki, minden csip-csup nyavajához mentőt vagy orvosi ügyeletet hív. Nem számít, hogy indokolt-e. Nem számít az sem, hogy szükséges-e. Csak egy számít: "Ezér' fizessük a tébét!"

Teljesen mindegy, hogy 2 hetes fejfájásról, hasmenésről, csip-csup sérülésről, fogfájásról, hajhullásról, körömbeszakadásról, felfázásról, "túlzabáltam magam"-ról van szó, esetleg csak arról, hogy valaki kizárta magát az ajtón és nem tud bemenni a lakásába (nem vicc!), hívják a sürgősségi ellátót, akár hajnali 3 órakor is. 

Egyszer - és ezzel újfent utalnék korábbi posztjaimnak megfelelően arra, hogy nem a héten történt - szombat éjjel - pontosabban vasárnap hajnali 3-kor - küldtek ki minket is olyan beteghez (természetesen nem idén nyáron barnult le a 40 év körüli hölgy, de ezt már félve írom le), aki egy hete hány és hasmenése van. Lakáson derült ki, hogy a betegnél pár napja járt már a háziorvosa, írt fel neki hányáscsillapítót és hasfogót, a beteg szedi is. Vírusos bélhurutja van. Na és akkor mi van? Kérdeztem a "hölgyet", hogy most akkor mi az Atyaúristent vár tőlünk így hajnali 3-kor, nem tudott rá válaszolni, csak nézett maga elé okosan, mint a gázálarc. Mondtam neki, hogy a fél város "fosós-hányós" nyavajával küszködik pillanatnyilag, ez sem különösebben hatotta meg. Ragaszkodott az ő azonnali egészségügyi ellátásához (mert neki az ugye jár). Hát "belapátoltuk" a sürgősségi ambulanciára. 

Vegyük csak számba két egymás utáni szolgálatomat, hogy milyen "fuvarokat" végeztünk.
40 éves lepukkant, krónikus alkoholista ember saját magának hív mentőt, merthogy ő fullad. Kirongyolunk, úttalan utakon, térdig érő sárban, még a GPS is megkavarodott, érkezéskor a FULLADÓ!!! beteg éppen az aktuális cigarettájának a felénél tart. Gondolom nem meglepő, hogy már érkezéskor elveszítettük érdeklődésünket irányába......
15 éves srácot diszkó előtt sorban állva valaki orrba vágott. Kipréselt 2 db vörösvérsejtet az orrából, úgyhogy a nagy baj miatt mentőt hívtak neki. De mit is csinál egy 15 éves gyerek éjjel 3/4 1-kor egy szórakozóhelyen????? Igaz, ehhez a részhez semmi közünk. Bevittük, de nem volt izgalmas ez a kanyar sem.
Na végre egy beteg! 65 éves férfi, túl sok-sok koronáriatágításon és egy bypassműtéten, fáj a mellkasa. Ez igen, ő beteg volt! Végre egy indokolt mentőhívás - aminek persze csak mi "örültünk", a beteg és hozzátartozója - érthető okoknál fogva - már kevésbé.
Aztán ott volt a hajnali 3 órás fosós-hányós, őt már kiveséztem.
56 éves tüdőtumoros beteg fullad. Kiérkezéskor derül ki, hogy igazából nem is fullad (vérének oxigéntelítettsége 98%, ami jobb, mint az enyém), csak nagyon fáj a bal válla és lapockája. Április óta. Mindez november végén..... Ezt sem kommentálnám tovább. Kisétált a mentőautóhoz, felesége még meg is kérdezte, hogy miért nem hordágyon visszük. Vajon miért?
50 év körüli krónikus alkoholista nőnek 3 napja fekete, vérrel festenyzett a széklete, gyenge, kezd besárgulni. Ismét csak séta, taxismunka.
40 éves (etnikum) nő egész napos sürgősségi ambulanciás tartózkodás, és egy tetőtől-talpig kivizsgálás (laborok, EKG, röntgenek tömkelege, szakorvosi konzíliumok) után egy órával hívat ki minket a férjével, hogy fáj a háta. Ambuláns lapokból derül ki, hogy ezért vizsgálgatták egész nap, panaszait mozgásszervinek minősítették, írtak fel neki fájdalomcsillapító + izomlazító kombót, a beteg be is vette de még mindig fáj neki!!!!! Másnapra volt egy beutalója a reumatológiára szakorvosi vizsgálatra. Hát ehhez meg mi közünk van nekünk????? De komolyan, mire számított? Hogy visszavisszük a sürgősségire? Nem értem. Otthon maradt a beteg.
36 éves skizofrén, teljesen bekattant férfi átszállítása sürgősségi ambulanciáról a Megyei Kórház pszichiátriájára. Nem túl izgi, de muszáj és indokolt szállítás.
85 éves cukorbeteg néni eszméletlen. 1,9-es vércukorral találjuk otthon. Ő a másik igazi beteg, aki valóban sürgős helyszíni mentőellátásra szorul.
39 éves nő gatya részegen ücsörög egy padon a sétálóutcán, puszta jelenlétével szúrja a biztonsági szolgálat járőröző embereinek szemét. Kétségtelenül be van verve, mint a kirakatüveg, de nem zavarja a kutyát sem.
28 éves férfi, munkahelyén 4- 4,5 méter magasról fejére esett egy 30 kiló körüli farost lemez. Szerencsére pár centiméteres fejsérüléssel megúszta, de lehetett volna belőle nagyobb baj is. Jogos és indokolt mentőhívás.
Ez 10 beteg, a többi háromra nem tudok visszaemlékezni, akárhogyan is erőltetem az agyamat. Bizonyára azért, mert tökre nem volt érdekes és izgalmas egyik sem. Az arányok tisztán látszanak, bár megkockáztatom, ebben a két szolgálatban így is több "valódi beteg" került a kezünk közé, mint máskor akár 4-5 szolgálatban.

A hasmenős kapcsán még eszembe jutott valaki: szintén hétvégén, késő éjszaka azért tettük tiszteletünket egy "kedves" betegnél, mert 10 napja nem volt széklete.Panasza különösebb nem volt mellé..... Nem értem,ha addig kibírta, miért pont ilyen lehetetlen időpontban érezte szükségét, hogy kulázzon egy jót? 

Ma már nem úgy van, mint mikor mi voltunk fiatalok. Ha elmentünk bulizni, és valamelyikünknek sikerült túl mélyen a pohár fenekére néznie (bevallom férfiasan, előfordult....), akkor a barátok kutya kötelességüknek tartották, hogy a "rászorulót" haza húzzák-vonják akár hóban, fagyban, tűzön-vízen át is. Ma én, holnap te elv alapján. Hogy néz ki ez ma? Vége a diszkónak, és a részeg húgyvirágnak a barátai (amennyiben az ilyen barátnak minősül) - nagy röhögések közepette - mentőt hívnak, még le is fényképezik-filmezik, hogyan lapátolják be a mentődolgozók a havert. Nemrégiben sikerült egy általános iskolás gyereket összeszedni osztálykiránduláson, mert életében előszőr kipróbálta a piát. Be volt ütve, mint a jancsiszeg, de messze volt attól a kategóriától, hogy kórházban kellett volna töltenie az éjszakát. Vajon ki hívott neki mentőt? Az osztályfőnöke! Hát könyörgöm...... Nem látott még részeget? Szegény gyereket sajnáltam a legjobban, mikor édesanyját késő éjszaka felhívtam, hogy indulhatnak a 150 kilométeres útra, hogy legyen, aki kisfiúkat hazaviszi a gyermekosztályról.

Mesélhetnék még féllábú, tolószékes hajléktalanról, aki velünk szerette volna kicseréltetni a három napos, nagy mennyiségű és különféle halmazállapotú produktumok egyvelegétől csömcsögő pelenkáját. Jeleztük neki, hogy sürgősségi pelenkázást nem vállalunk, de ezzel sem nála, sem a környezeténél nem arattunk osztatlan sikert. Basszus, ezek tényleg nem értették, hogy miért nem!

Egyszer régen egy (azóta aneszteziológus) kollégám fogalmazott a következőképpen, nagyon találóan, a nem túl izgalmas esetek kapcsán: "Kéz a kézben ballagnak a mentőegység tagjai a diagnosztikus és terápiás nihilizmus csendes ösvényén".

Hogy mit is szeretnék ebből kihozni? Ebben az országban mindenkinek jogai vannak. Csavargónak, kisebbségnek, mindenkinek. Csak nekünk, egészségügyi dolgozóknak, és úgy összességében véve az egészségügynek nincsen. Nekünk csak kötelezettségeink. Ezzel nem is volna semmi baj, csak kéne mellé némi "egésségkúttúra", hogy csak akkor vegyünk igénybe egészségügyi szolgáltatást - különösen sürgősségi (mentő vagy ügyeleti) ellátást - ha az valóban szükséges és indokolt.

De a magyar "álampógárok" nagy részének az "egésségkútturája" gyakorlatilag zéró..... Vagy dupla nulla. (... és itt nem James Bondra gondolok).

Az ilyen, és ehhez hasonló esetek ellátása után - már ha van mit ellátni rajtuk - kérdezi meg magától az ember: biztos, hogy én ezt akarom csinálni? Ezért lettem mentő? Ez az én feladatom?

Azt gondolom, kis hazánkban még egy-két generációnak fel kell nőnie ahhoz, hogy valóban egészségtudatosak legyünk. Akkor majd elmondhatjuk, hogy Magyarország ebben a tekintetben is Európához tartozik. De addig?