A "Ruben-kezelés" lehetséges mellékhatásairól (is) :)

A következő történet egy picit "szakmaiul" van, de a lényegét azt gondolom bárki ki tudja hámozni mindenféle egészségügyi ismeret és szakképesítés nélkül is.

Egy este áthívtak a helyi kórház sebészetére, hogy egy osztályon fekvő, eszméletlenné vált beteget kell átszállítani a Megyei Kórházba CT vizsgálatra, majd a vizsgálati eredmény függvényében neurológiai illetve idegsebészeti konzíliumra. Iránydiagnózis: subduralis haematoma (koponyaűri vérzés).

A hordágyra a monitor mellé mindent összekészítünk és viszünk fel magunkkal, hátha eszközös légútbiztosítás vagy egyéb még meg nem történt beavatkozás válik szükségessé. A kórterembe lépve egy nővér és egy öreg róka traumatológus fogad minket a beteg ágya mellett a következővel: "Gyorsan, intubálni kell, már kétszer újraélesztettük!!!!" (?) Közelebb lépünk, szépen köszönünk, majd megkérdezzük mi történt pontosan. A beteg pedig visszaköszön: "Jó estét!"....... Na, ezt sem intubáljuk egyelőre. Kérdezünk, az orvos elmondja, hogy a beteg fejsérülés miatt fekszik az osztályon, hívásunk előtt kétszer is elveszítette az eszméletét 10-15 másodpercre, ilyenkor leállt a légzése is, mire ők "Ruben-kezelésben (?)" (főorvos úr szavaival élve) részesítették. Ekkor vesszük észre az ágy végében, a beteg lába mellett hentergő Ambu-ballont. Első ránézésre ramaty, öreg darab, talán még Lenin kapta általános iskolai ballagására de már ő is használtan, túlfújt maszkkal. De nem ez a legnagyobb gond: az általunk eddig símán csak "idiótabiztosnak" (értsd: nem lehet máshogy összerakni, mint ahogy működőképes) titulált eszköz rosszul van összerakva! A gyengébbek kedvéért "kifejlesztett" "színt a színhez" elvet nem sikerült követniük, így a szelep befelé menő szárára került a maszk, a kifelé menőre pedig a ballon. Tehát a ballon kék vége helyett a maszk fekete végébe illeszkedett a szelep kék vége. Jelen állapotában csoda, hogy nem végzett a beteggel a "Ruben-kezelés" által kiváltott teljes levegőmegvonás. Szerencséje, hogy csak rövid ideig tartó eszméletvesztései voltak, így nem szorult tartós művi lélegeztetésre. Nem mondom ki, de magamban azt gondolom, inkább magához tért gyorsan a szerencsétlen mielőtt belepusztul a gondos orvosi kezelés által kiváltott agyi oxigénhiányba :)

Rászereljük a monitort (ekg, pulzoximéter), átlapátoljuk a hordágyra és indulunk a Megyei Kórházba. Út közben még néhányszor kontaktus képtelenné válik a beteg 10-20 másodpercekre, de levegőt ilyenkor is vesz, EKG-ja nem változik, keringése stabil marad. CT vizsgálat után (melyen egy korábbi frontális koponyatörésen kívül egyéb nem látható) idegsebész és neurológus szakorvos is megnézi a beteget, nekik is bemutatja 1-1 alkalommal mutatványát. Gyors vizsgálat után visszaküldik velünk kis városunk kórházába, ahonnan elhoztuk. Visszafelé már több rosszullétet nem produkál a beteg, végigbeszélgetjük a 35 kilométeres utat.

Mire visszaérünk a kórterembe, már nincs ott az ominózus Ambu-ballon. Remélhetőleg senki sem fog a jövőben "Ruben-kezelésben" részesülni az adott osztályon :)

Stikában készített képeim a ballonról (második képen pirossal bekarikázva a "problémás" rész):