Nem a nagy dolgoktól szokásom megijedni....

Eszembe jutott egy történet sok évvel ezelőttről. Nem vagyok egy parázós típus, nem szoktam sem helyszínre menet, sem helyszínen látványosan izgulni, de ez az eset sokszor eszembe jut. Egyrészt azért, mert meglepő vége lett, másrészt meg azért, mert ekkor megijedtem. Nem a történéstől magától hanem...... de a többi mindjárt kiderül.

Városunk központjába, panelházi lakásba hívtak ki minket. A bejelentő szerint nagyon vérzik a szomszédja, de többet nem tud mondani.

Kiérkezve már a lépcsőházban figyelemfelhívó, hogy az egyik bejárati ajtó mellett véres kéznyomokkal van tarkítva a fal, vérfoltos a járólap. (Hú, itt biztos nagy a baj, talán már nem is él.)  A lakásba belépve még több vér. Előszobai linó, falak, kilincsek, szobában a padlószőnyeg, minden csupa vér. (Tuti, hogy megkéselték, vagy elvágták a torkát.) Az ágyon ül egy nagydarab középkorú pasas, ő is tetőtől talpig véres, egy négyzetcentije sincs, ami tiszta lenne. Mintha disznóölésen járnánk, a cipőm talpa hol ragad, hol megcsúszik a véren. Kérdezzük mi történt, a sérült elmondja, hogy, megszédült és belezuhant az üveglapos dohányzóasztalba. Valóban ott van mellette egy ripityomra törött üveglap meg egy árva fém váz. Nézegetem, vajon honnan vérzik? Feje? Nyaka? Arca? Orra? Nem sikerül hirtelenjében megtalálni a vérzés forrását. Kérdezem mijét vághatta meg az üveglap, vagy hogy fáj-e valamije, de semmije nem fáj. (Ez így nem lesz jó, még a végén elvérzik nekünk, azt sem tudjuk mit kötözzünk rajta.) Na akkor essünk neki aztán mosogassuk le a vért mindenhonnan, hogy megtaláljuk a sebet. Nincs Hyperol a felszerelésünkben, úgyhogy jó lesz a tiszta csapvíz is. Kezdjük az arcán, fején, nyakán, belenézünk az orrába, a szájába, mellkas, has, hát, semmi eredmény. Most már kezdek aggódni, mi a fenét lássunk el rajta, ha egy rohadt bibit sem találunk. Lemosogatjuk a karjait is, így már legalább egy vérnyomást tudunk mérni. Van neki még bőven, aggodalomra semmi ok. Mérés után letakarítgatjuk a kézfejeit és láss csodát, a jobb kéz kisujját törölgetve egy ici-pici sugárban elkezd lüktetve spriccelni a vér, kb. 1 cm-es vágott sebzésből. Végre valami előrelépés, van mit ellátni! Bekötözgetjük, majd mondjuk, hogy be kell menni a kórházba. Őt ugyan el nem visszük, mert nemsokára jön haza a felesége és ha így találja a lakást ő meg nincs otthon, talán infarktust is kap. Ebben van valami. Egyezkedünk, végül saját felelősségre otthon marad de megígéri, hogy még aznap bemegy a kórházba végleges ellátásra.