Kórházi gyakorlat - mentődolgozó módra :-)

Jó, hogy a saját hülyeségemen is tudok nevetni. Természetesen csak utólag.

A '90-es évek harmadik harmadában kötelező kórházi gyakorlatokon vettem részt néhány kollégámmal együtt. Ki volt írva intenzív, szülészet, sebészet, belgyógyászat gyakorlat, hogy csak a főbb irányvonalakat soroljam.

Intenzív osztályon nem engedtek beteg közelébe (még megnézni sem), inkább menjünk be a műtőbe az aneszteziológus mellé, az sokkal érdekesebb. Valóban izgi volt, egy számomra addig teljesen ismeretlen világ, de elég hamar beleuntam. Nem ezért jöttem.

Szülészeti osztályon szintén nem engedtek beteg (szülőnő) közelébe, holott ezért jöttünk, inkább menjünk be a nőgyógyászati műtőbe császármetszéseket nézni. Mentünk, nézegettük a császárokat. Oké, érdekes volt. Egy darabig. Nekünk a helyszínen "szülnünk" kell, nem császározni, jobb lett volna a szülőszobai gyakorlat.

Sebészeti osztályon a főnővér egyből hadrendbe állított minket, szükség volt a munkánkra: bécsi lapokat hajtogattunk egész nap. Vatta, géz, origami technika. Basszus, mindjárt 21. századot írunk, csoda, hogy nem nekünk kellett kuktában kifőzni a készterméket :) Második naptól önként mentünk a sebészeti és a trauma műtőbe........

Kezdtem úgy érezni, hogy a kórház csak műtőkből áll.

Nem értettem, hogy miért nem engednek minket sehol igazi BETEG közelébe.

Aztán eljött a belgyógyászat gyakorlat ideje. Na végre, ezek nem operálnak! Lezsíroztuk, hogy a gyakorlatot hadd töltsük a kardiológián, ahhoz mégiscsak van egy koronária őrző, ott még akár izgalmas is lehet. Rendben, mehetünk a kardira.

Reggel nagyvizit, végigjártuk a kórtermeket, meghallgattuk a kórtörténetüket, vizit után még egy-egy kórtermet is kaptunk, hogy ott aztán kiélhetjük a mindenféle kíváncsiságunkat. Méregettük a vérnyomásokat, pulzust számolgattunk, EKG-kat készítettünk, se az orvosok, se a nővérek nem zrikáltak fölöslegesen, hagytak kibontakozni. Aztán eljött a reggeli gyógyszerelés ideje. Felkaptam egy gyógyszeres dobozkát, rohantam be Kovács nénihez. Kérdeztem, egyenként szokta-e bevenni a gyógyszereit, vagy jöhet egyszerre több is. Mondta, hogy az egész adagot egyben nyeli le. Kezébe borítottam a gyógyszeres dobozka tartalmát, hát lett bizony jó maréknyi tabletta, kapszula meg egyéb. (Gondoltam a reggelit már meg is spóroltuk, ennyi kegyszer után már biztosan nem fér bele egy fél kifli sem.) Mondja Kovács néni, hogy nem szokott ő ilyen sok gyógyszert kapni reggelente. Mondom neki ez van, ezt rendelte a doktor, be kell venni. Nézegeti tovább, azt mondja, a kicsi rózsaszínből ő reggel csak egyet szokott kapni, most van három is, a kéket meg délben és este szokta kapni, most meg ott van kettő a markában. Kezd idegesíteni. Kovács néni, ne tessen itten akadékoskodni, ez nem kívánságműsor, ha ezt rendelte a doktor akkor ezt kell bevenni, másként sosem fog meggyógyulni és hazamenni. Fogja és az összeset egyben begyömöszöli a szájába. Már nyúl a vizespohárért, hogy lekísérje a gyógyszereket, mikor pillantásom a kezemben tartott dobozkára esik. Rajta 3 szó körben: "reggel", "délben" és "este"......

Kovács néni, köpje ki gyorsan, nehogy lenyelje! Nem érti, de kiköpi a tenyerébe. El kell fordulnom röhögni. Belerakatom vele az alig használt gyógyszereket egy PZS-be és visszaviszem a pulthoz. Nem tudom hogyan adjam elő a történteket, hogy ne nézzenek tök hülyének. Végül sikerül kivágnom magam valahogy.

Így utólag már értem, miért küldtek mindenhol a műtőbe. Ott legalább elácsorgunk, kárt nem teszünk senkiben és papíron a gyakorlat is le van töltve.....

Azt szoktuk mondani "szakmai berkekben", hogy "gyóccert csak gazdagon". No, ez sem mindig igaz :)