Másfél évvel ezelőtt előjöttek ízületi problémáim. Már másfél hónapja szenvedtem az isiászommal, olyan mértékű fájdalmaim voltak a jobb lábszáramban, hogy néha úgy éreztem, ennyi erővel akár le is lehetne fűrészelni érzéstelenítés nélkül. Irtózat mennyiségű fájdalomcsillapítót szedtem, de nem igazán lett jobb. Olyan érzésem volt egyfolytában, mintha "szétesett" volna a keresztcsont-csípőcsonti ízületem. Volt egy olyan fixa ideám, hogy ha azt valami brutális módon helyre lehetne rakni, akkor meggyógyulnék. Így jutottam el egy csontkovácshoz, életemben előszőr. Nagyjából számítottam rá, hogy mi fog ott történni velem, hiszen láttam már ilyet TV-ben, de azért persze paráztam kicsit. Időpontot egyeztettem telefonon, elmentem. Érkezéskor el kellett mesélnem a kórelőzményemet, korábbi vizsgálatok (röntgen, MR, reumatológiai és egyéb szakvizsgálatok) eredményeit, meg minden nyűgömet Ádám-Éváig visszamenőleg. Utána mondta az úr, hogy megvizsgál. Mondom, OK, csak haladjunk a g