Egy picit más vizek, de még mindig egészségügy.....

Látom, hogy előző posztom 24 óra alatt olyan látogatottságot ért el, amire nem is mertem volna gondolni. Ezek szerint érdemes megosztani a gondolataimat, vannak, akiket érdekel a téma.

Hát, akkor hajrá, csapjunk a húrok – akarom mondani a billentyűk közé -, „bloggerkedjünk” ezerrel!

Mai eszmefuttatásommal egy kicsit más vizekre készülök evezni. Na nem túl messze, maradok azért az egészségügy berkeiben.

Régebben azt hittem, hogy minden idióta a mentőknél csapódik le, de be kell látnom, hogy tévedtem. Csak egy része. A maradék az ügyeleten. Tettem néhány érdekes megfigyelést három év tapasztalatai alapján. Hivatalos statisztikát még nem készítettem ugyan a beteganyagunkból ilyen-olyan „nem hivatalos” szempontok szerint (bár készülök rá, talán majd akkor, ha semmi más dolgom nem lesz), de így is körvonalazódik néhány megdöbbentő dolog.

Első körben néhány szó a háziorvosi ügyeletről: elvileg ez egy sürgősségi betegellátási forma. Feladata, hasonlóan a mentőszolgálathoz, akut (értsd: frissen kialakult) kórképek ellátása. Nem feladata több napos, esetenként több hetes, krónikus betegségek ellátása, nem feladata mindenféle csip-csup nyavaja azonnali ellátása, ahogyan a beteg által rendszeresen szedett gyógyszerek felírása sem.

A nálunk megforduló betegeknek nagyon nagy jóindulattal is csak maximum 10 százaléka az, aki valóban ügyeletes orvosi ellátásra szorul. De ehhez a 10 százalékhoz valóban nagy jóindulat kell!

A maradék 90 százaléknyi beteganyag a következő "rétegekből" épül fel:

1. réteg: akikről írásaimban még szólni fogok többször is, ők a "társadalom perifériája", leginkább az az etnikai kisebbség (milyen hülye szó, lassan már többen lesznek, mint mi...) - persze mindezt úgy szeretném ide leírni, hogy a legkevésbé se tűnjek rasszistának. Ezen a rétegen belül is van mindenféle népség.

Van ugye a "magyar" roma, akinek ritkán van érvényes biztosítása, de leginkább nincs. Hiába van TAJ kártyája, az általában érvénytelen, tekintettel arra, hogy sz....k fizetni a "tébét".

Aztán van a külföldi állampolgárságú, magyarul beszélő, kis hazánkban bejelentés nélkül tartózkodó, Ausztriában feketén dolgozó roma, akinek sem Magyarországon, sem Ausztriában, sem Romániában nincs érvényes betegbiztosítása. Magyarországon általában még lakcímigazoló kártyájuk sincs, 10-15-20 személy lakik együtt egy-egy komfortosnak nem nevezhető, fűtetlen, közművesítetlen szobában (esetleg lakásban). Áram maximum akkor van a lakásban, amikor sikerül egy villanyoszlopról ideig-óráig lopni egy szintén lopott dróton keresztül. Vizük sincs, azt a közterületi kutakból szerzik be kaniszterekben, amiket vagy az autójuk csomagtartójában, vagy egészen egyszerűen babakocsiban szállítanak haza.

A hasonlóság közöttük az, hogy minden szirszar nyűgjükhöz ügyeletet vagy mentőt hívnak. Nem számít, hogy a torkuk fáj, megcsípkedte őket 3 napja néhány szúnyog, vagy éppen súlyos 37,2 fokos hőemelkedésük van, ők azon nyomban lakáson akarják ellátatni magukat. Ha nem megy ki első szóra a mentő, akkor hívják az ügyeletet, vagy fordítva. A másik hasonlóság, hogy napi rendszerességgel jelentkeznek. Csoportosan jelennek meg, erőszakosan és agresszíven lépnek fel az ellátóval szemben, egyenként legalább 5 halálos betegség tüneteit észlelik magukon, büdösek, koszosak, nem érdekli őket, hogy nincs biztosításuk és neki természetesen jogaik vannak!!!!!

2. réteg: egy érdekes embertípus, én csak "kinndógozokosztrákba" típusnak hívom őket. Ismertetőjelük, hogy általában valamilyen nagy autóval érkeznek, mindig késő este (vagy éjszaka), az autóban bömbölő "nótárméri" hangja hamarabb odaér hozzánk fél perccel, mint maga az autó, általában szorosan a bejárat elé parkolnak (ami elvileg ugye a mentők számára fenntartott hely), nehogy akár csak egy méterrel többet is kelljen gyalogolni, vastag aranyfuksz jól láthatóan kilógatva pulcsi vagy póló elé, laza mozdulatok, anyósülésen hidrogénszőke cicababa stb. stb. Őket mindig azonnal el kell látni, E-cardot lobogtatnak, van ugyan a sógóréknál háziorvosuk, de ott is sorba kell állni, meg aztán ott ők "csak egy magyar", itt viszont ő a "kinndógozokosztrákba" csávó.

3. réteg: leginkább szipirtyókból (vagy ha úgy jobb, vénasszonyokból) áll, akik beillesztik a vasárnap délelőtti vagy délutáni programjukba (a temetőbe menés meg az unoka meglátogatása közé) a doktorhoz való beugrást (persze ingyé' busszal, naná), vérnyomás és vércukor megméretése céljából. Felveszik a legszebb ruhájukat és cipőjüket, egy kis fuksz meg egy kis smink kiegészítésnek, aztán piszokul ráérnek.

4. réteg: ebből van a legtöbb (az ügyeleti rendelőbe személyesen érkező betegek kb. 80 százaléka) - hihetetlen, de 800 méteres körzeten belül lakik! Szeretnék egyszer csinálni egy nagy parafa táblát, amin rajta van kis városunk térképe, és pici gombostűket szúrkodni a betegek lakóhelyének megfelelő pontra. Biztosan érdekes lenne a végeredmény!

Ami leginkább megdöbbent, az mégsem a beteganyag! De nem ám! Hanem a finanszírozás!

Finanszírozás szempontjából 3 féle beteget különböztetünk meg: akinek érvényes a TAJ száma, akinek érvénytelen a TAJ száma, és akinek nincs TAJ száma. Ebbe az okfejtésembe a külföldi, E-carddal rendelkező vagy nem rendelkező betegeket most nem venném bele, megmaradnék a TAJ számoknál.

Ha valaki rendesen fizeti a tébét (mint például én, meg a hozzám hasonló emberek), akkor annak a TAJ száma "elzöldül" az OEP szerverén történő online ellenőrzéskor. Ez jelenti az érvényes biztosítási jogviszonyt. Ha valakinek ellenőrzéskor piros szín jelenik meg, az azt jelenti, hogy létező TAJ számmal van dolgunk, ami valaha érvényes volt, de jelenleg nem fizet a "tulajdonosa" tébét, így elvileg érvénytelen. (Van még egy variáns, amikor barna lesz, de az általában a már nem élő beteg érvénytelenített TAJ száma, ezzel megint csak nem foglalkoznék).

Namármost. Normál esetben ennek a rendszernek úgy kéne működnie, hogy akinek zöld a TAJ száma, annak ingyé' jár az ügyeleti ellátás (is). Akinek piros, azt is ingyé' kéne ellátni, de az ellátással egyidejűleg adni kéne neki egy értesítőt (ez meg is történik), amivel az illető az egészségbiztosítónál 2 héten belül rendezheti az elmaradását. Amennyiben határidőn belül rendezi, és vissza is igazolja felénk, úgy neki is ingyé volt az ellátás. (Persze az ingyé az valójában nem ingyé, ez úgy értendő, hogy az OEP az ellátó felé finanszírozza). Akinek nincs TAJ száma / érvényes E-Cardja, annak az ügyeleti ellátás rendelőben jelenleg 7200, a helyszíni ügyeleti ellátás 9000 kemény magyar forintjába kerül (tőlünk kicsit nyugatabbra többszász eurós összegről tudok, de ez most más tészta).

Térjünk vissza a piros TAJ számhoz. Szóval, ha az illető 2 héten belül nem igazolja felénk, hogy rendezte a biztosítotti jogviszonyát, akkor elvileg jogosultak vagyunk kiszámlázni felé az imént említett összegek valamelyikét. Mondom, ELVILEG! Ugyanis, mint megtudtam - nem mástól mint az OEP-től - (na most kapaszkodjon meg mindenki, aki tébét fizet közülünk!) ha nem rendezi, az OEP akkor is finanszírozza az ellátását! Mikor ezt megtudtam, egyből megfogalmazódott bennem a nem túl költői kérdés: akkor én mi a BÜDÖS FRANCNAK FIZETEM? Ugyanaz az ellátás jár mindenkinek, akinek egyszer valaha volt egy érvényes TAJ száma, mint nekem? Na ebbe még egy jóléti társadalom és annak az egészségügyi ellátó rendszere is belebukna! Hát csoda, hogy itt tart ez az ország és itt tart a magyar egészségügy? (Mindamellet, hogy a rendszerváltás óta az összes hatalmora kerülő párt szanaszét lopta / lopja magát - de ebbe nem mennék bele, a politika nem az én asztalom.)

Mára ennyi dühöngés szerintem elég is lesz. Ha lesz hozzá időm és türelmem, akkor rövidesen újra jelentkezem, sok  minden történt az elmúlt időszakban is, ami megérne néhány sort :)